2012. máj. 5. 15:17 - írta kiteflyer

Már csak hat éjszaka van hátra, és húzok el, annnnnnyira jó! :)

Nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni, hogy mennyire izgulok, hogy mi lesz, hogy lesz, mi, merre, meddig :)

 

Ma még dolgozom, meg hétfőn még 4 órát, és május 22-ig a lábamat be nem teszem erre a környékre! :)

Hétfőn elmegyek a kozmetikushoz, kedden elmegyek még venni apróságokat, amiket eddig nem vettem meg, szerdán szerintem kimosom a ruháimat, csütörtökön meg már nem csinálok semmit, csak próbálok minél többet aludni, mert pénteken hajnalban 3 körül fel kell majd kelnem, mert a madridi gép reggel 6 után indul nem sokkal.

Sálálálálálálálá! :))

 

 

(Masnis, ki vagy, honnan ismerlek? :)))

 

Ezek a pozitív dolgok.

A kevésbé pozitív, hogy hiába akartam fogyni, az nem jött össze nagyon. Szóval, ez van, most már mindegy. :) Úgyis így ismert meg, legalább nem lepődik meg,  hogy nem egy 50 kilós bombanőt kap, hanem engem. :)

 

Most mondjuk, azt nézegettem tesómmal, hogy mik a lisztérzékenység tünetei.

Már többször feltűnt, hogy ha olyan kaját eszek, amiben liszt van, utána megfájdul a gyomrom, olyan, mintha követ tettek volna bele, minimális hányingerem is van - de kóros soványság, persze, az nincs... Szóval, talán mégsem lisztérzékenység.

Hasonlóra gyanakodtam tejjel kapcsolatban is, és most sem tudom pontosan, hogy mi van, mert ma is egyszerre ettem a tejet a kenyérrel és utána voltam vacakul.

Szóval, ha valakinek van ilyen jellegű tapasztalata, akkor az legyen kedves és ossza meg velem!

 

Haaaah...mindjárt vége a munkanapnak, de jó! :)

2012. márc. 24. 22:22 - írta kiteflyer

Hónapokat, heteket, napokat számolok.

Most vagyunk 6 hét 6 napnál. Vagy 48 napnál.

És megyek végre HOZZÁ! :)

 

Most éppen a Guns N' Rosestól hallgatom a Patience-t, annyira rám illik. :)

Nekem is csak az kell, egy kis türelem, aztán mindjárt megyek a reptérre, reppenek Madridba, onnan meg egyenesen a karjaiba. :))

Csütörtökön lefoglaltam a szállást is, egy 23 emeletes épület 23. emeletén leszünk majd.

Már annyi, de annyi tervünk van, hogy mi mindent fogunk csinálni.

Illetve, jobbára neki, hiszen ő ismeri Sao Paulot, én (még) nem.

Ami biztos, hogy könyvesboltba el akarok menni, és venni akarok magamnak brazil mesekönyveket. Meg a magyar konzulátusra is bemegyünk majd, megérdeklődjük pontosan, két nyelven, hogy hogyan tudja ő legegyszerűbben megszerezni a magyar állampolgárságot. Az itteni konzul azt mondta, hogy elég neki majd csak az egyszerűsített eljárást megcsinálnia, tekintve, hogy Smelán bácsi, a nagypapa magyar volt, de az a biztos, ha ott megkérdezünk jó részletesen mindent.

Aztán, főzni is akarok neki, igazi magyar húslevest, szeretni fogja, ezt garantálom. Egy nagy csomó magyar apróságot akarok neki vinni, szerintem több cuccal megyek majd oda, mint vissza.

Meg, már most mittomén hány rokonához be van tervezve a látogatás...

Attól félek a legjobban, hogy ott majd rájön, hogy én mégsem olyan vagy mégsem az vagyok, akinek elképzelt, és csalódás leszek neki. Komolyan, rengeteget rágódom ezen. Tök feleslegesen. Mert egyrészt úgysem tudok mit tenni, másrészt meg mindig én vagyok az, aki másoknak is azt mondja, hogy nem kell addig dolgokon aggódni, rágódni, amíg azok csak a fejünkben vannak jelen.

Találkozni találkoztunk már személyesen, tudja, hogy nézek ki, én is tudom, hogy ő hogy néz ki, és annyira, annyira egyformák vagyunk, a gondolkodásunk, a látásmódunk, hogy nem számíthat, hogy melyikünk milyen külsőre.

Ennyire nem hiszem, hogy valaha is "klappoltam" volna valakivel.

Elkezdek írni egy mondatot neki, erre mire elküldeném, már jön is tőle egy mondat, amiből kiderül, hogy neki ugyanaz jár az eszében.

Csak két példa.

Azt akartam neki írni, hogy nagyon szeretem a Vörös és fekete című könyvet, de úgy, hogy előtte tök másról beszélgettünk, és mire leírnám, hogy Vörös, jön a kérdés:

Ismered Stendhalt?

Komolyan, ez még majdnem, hogy ijesztő is volt! :)

Aztán pár hete megnéztem azt a kis videót, amit az unokatesójával csináltak nekem, már sokadszorra.

Nem telt el egy óra, írja: Azon gondolkodtam az előbb, hogy vajon megnézed-e még valamikor a minivideót...

Isten bizony nem is említettem neki, hogy megnéztem! :)

És még rengeteg ilyen apróság van.

 

Az én kicsi krumplim :)

 

És Kite Flyer is miatta vagyok.

2012. febr. 18. 22:43 - írta kiteflyer

Tegnap délután (oké, praktikus oka is volt) eszembe jutott, hogy el kellene menni valahová, itt, országon belül, mondjuk, tengerpartra.

Gyorsan körülnéztem, megnéztem, mi, hová, mennyi és meg is vettem a jegyet Southend-on-Sea-be. (Olcsóbb, mint a Bp-Győr vonatjegy!!, és oda-vissza!)

 

Gondolom, világos, hogy mostantól ott szeretnék élni! :)

Annyira nyugodt, békés kisvároska, és annyira fehér.

Tisztában vagyok azzal, hogy durván rasszista vagyok, de egy szent vagy egy angyal az, aki itt Londonban nem lesz az.

Ott pedig nem volt minden eladó, személyzet, akármi fekete vagy indiai vagy paki, mint itt. Komolyan, már én érzem itt magam szarul, hogy fehér vagyok. Pfffff

Na, mindegy, az lényeg nem ez, hanem az, hogy jó nagyot sétáltam a parton, hosszan, lassan. Szép volt, és tökéletesen kikapcsolt.

Az sem zavart, hogy a fejem és a fülem alaposan lefagyott, mert hiába volt a fejemre kötve a sálam, a szél olyan erővel fújt, hogy átjárt mindenen.

A strandnak azon a részén teljesen egyedül voltam, embereket nem lehetett látni, néztem a vizet, a távolban a piert, és amikor becsuktam a szemem, újra Santa Monicában láttam magam.

Tudom, hogy ez annyira gagyin hangzik, hogy kb hányinger az egész, de ez az igazság. Odaképzeltem magam Venice Beachre újra, aztán meg minden olyan beachre, ahol valaha jártam.

Szépen elmerengtem. Elmerengni kellemes. :)

Az idő nem volt a legfényesebb, délután esett is, de az már akkor volt, amikor bementem a belvárosi részbe.

Az is annyira hangulatos.

Voltam Costaban, Cafe Neroban, könyvesboltan, ettem fish and chipset, igazi nekem való nap volt ez a mai.

(Biztos, hogy meg fogom ismételni!!)

 

Amúgy pont emiatt nem is volt semmi ereszd el a hajam tegnap este.

Pisti átjött, itt volt hajnal kettőig, élvezettel szidtuk a rendszert, megitattam vele egy üveg vodkát, én meg meggymárkáztam.

Lehet, hogy ha nem mentem volna ma a tengerhez, akkor aktívabban csatlakozom hozzá, de így nem, mert azért csak fel kellett kelnem reggel.

Mondjuk, az igazi oka, hogy nem  mentem időben aludni nem is Pisti volt, mert nem ő tartott ébren olyan sokáig, hanem "vele" cseteltünk a facebookon.

Ha a "vele" egyszer a valóságban is VELE lesz, akkor majd mesélek róla többet.

Egyelőre csak annyit, hogy annyi mindent köszönhetek neki. Ha nem is lesz belőle "Ő", akkor is ő volt az, aki a miatt végre-végre léptem, akkor is, ha fizikailag nincs mellettem és nem is lesz egy darabig.

De lelkileg támogat, itt van, figyel rám, úgy, ahogy egy férjnek kellene a feleségére, nem pedig mindig más nőkre, minden évben akár többször is.

Naaa, nem negatívkodunk, mert sok értelme nincs.

 

 

Pozitív vagyok, kunyhót építek. :)))

2012. febr. 12. 19:55 - írta kiteflyer

Tényleg jól vagyok! :)

Lelkileg is, fizikailag is.

Persze, fizikailag még jobban lennék egy mínusz 15 kiló után, de most sem rossz. :)

 

 

Bár, most kicsit nehéz a fejem, mert tegnap nagyon durvát buliztunk, de az meg annyira jó volt, annyira régen volt ilyen!

Ági, Kitti, Tündi, Nórikirálylány, Andi, Pisti. Haaahhh, valamikor reggel fél 5 után feküdtem le ma.

Zoltán Erika volt Londonban, arra nyomtuk ezerrel, nem öregesen. :)

 

 

Közben meg tervezgetem a Sao Paulo-i nyaralásomat, bár egyelőre még mindig csak a szállásokat nézegetem. A többit Tiagora bízom.

Meg minden mást is.

:)

Ki is néztem egy tök jó kis stúdiólakást, annyiba kerül, mintha szállodába mennék, viszont micsoda előny, ha nem szálloda.

Valószínűleg jövő héten le is foglalózom. Pénteken. :)

Amikor is ereszd el a hajamat lesz.

Az a terv, hogy jövő pénteken, a szülinapomon Pisti meg én úgy, de úgy be fogunk eztnemlehetszépenmondani rúgni, ahogy még soha.

Főleg én nem. Mert szerintem bármelyik barátom egy kezén meg tudja számolni, hányszor látott engem inni.

De most, mivel egyszer vagyok 34 éves, válófélben lévő újra"szingli", ezt meg kell ünnepelni.

És nem tervezek semmi party-félét vagy ilyesmit, nem is hívok meg senkit, nem megyek étterembe, ide-oda (persze, Ágival azért csak megiszunk egy kávét valahol), csak ennyi a program, hogy több liter mojito, Pisti és én és földrerogyásig. :)

Mivel alapból nem iszom, gyakorlatilag szinte soha, szerintem 2, max 3 pohár éppen elég is lesz ehhez.

Ja, nagyon jól szórakozom, amikor azt mondja mindenki, hogy jaaaa, biztos Pisti meg én majd... Egészségükre!

Aki ismer mindkettőnket, úgyis tudja, hogy nem, aki meg ismer engem igazán, az meg azt is tudja, hogy most hol jár az eszem, vagy hogy költőibb legyek, hol jár a szívem.

Amúgy meg minek magyarázkodom? :))

 

Mivel elhatároztam korábban, hogy ez teljesen "new dawn" lesz, blogszempontból, "én" szempontból, nem akarok negatív dolgokról írni, nem is akartam az előző életemről írni.

De látom, és tudom, hogy vannak, akik őszintén kiváncsiak, nem a pletyka miatt, azoknak csak annyit: jól vagyok, már nagyon régen jól lehetnék, ha lett volna erőm ezt meglépni.

6,5 év alatt 5x átélni azt, hogy egyszerre hárman vagyunk egy normál esetben 2 személyes házasságban azért nem kevés. Több éven át hinni abban, hogy majd minden megváltozik, és nem más nők lesznek a fontosak, hanem én, igazi vak naivitás.

Köszönöm a barátaimnak, hogy akkor is és most is mellettem voltak, és köszönöm "neki", hogy végre meg tudtam tenni ezt a lépést.

Magyarázatként ennyit. Mostantól csak felfelé van út.

 

 

 

(haha, olyan szépen, összeszedetten tudok írni :))

2012. febr. 6. 15:30 - írta kiteflyer

Úgy volt, hogy pénteken elmegyek Ercsikéhez Németországba, de aztán mégis itthon maradtam, jól kidögölve.

Micsoda immunrendszerem van nekem, hogy minden vacakot mindig elkapok?

Röhej.

 

De pénteken megkaptam a könyvespolcomat, össze is akartuk rakni Nórival, de nem jött össze.

Összedőlt nem is tudom, hogy hányszor. De milyen hanggal! Szegény Tündiék azt hitték, hogy összedől a ház.

Valahol útközben eltűnt a 4 nagyon fontos csavar, ami nélkül sok értelme nem is volt összerakni a polcot, mert nem is volt semmi, ami megtartsa.

Muszáj volt vennem újakat. És most már van szép polcom. Szépen fel is raktam már a könyveimet, így szép rend is van a szobában. Tetszik.

Tetszik itt. :)

 

 

Szombaton megvettem a szülinapi ajándékomat. :)

Annyira boldog vagyok! El sem hiszem, hogy megyek Sao Pauloba májusban! :)

Pedig de! :))))))

Persze, teljesen lenulláztam magam anyagilag, de nem érdekel! :)

Sao Paulo! :))) Már keresem a hotelt is, ahol aludni fogok.  Mondjuk, lenne hol aludnom ismerősnél, de azt meg nem igazán szeretném. De az addig még úgyis kiforrja magát.

Most (a változatosság kedvéért) ismét fogyózom, nem szeretnék ezzel a testtel menni SP-ba. :)

Minden este tornázom, van három hónapom, hogy összeszedjem magam. Muszáj lesz. :)

2012. febr. 1. 21:09 - írta kiteflyer

Ma van az 5. éjszakám az új lakásban.

Már, ha ezt a lyukat igazából lakásnak lehet nevezni.

 

De nem bánom, mert nagyon jól érzem itt magam.

Betonból van az épület, úgyhogy elég csendes is.

Mellettem egy kínai lány lakik, őt még egyáltalán nem hallottam, alattam Tündiék, őket sem, felettem pedig Harry Potter (akinek van valami rendes, polgári neve is), és tádáám, még őt sem hallottam zörögni.

Jó lesz itt nekem.

Kicsit drága, mondjuk, de még így is jobban kijövök majd egyedül.

Meg hát, minden lehetséges támogatás meg fogok kérni, adójóváírás, lakhatási.

Még szép. Max nem adnak, de akkor is megpróbáltam legalább.

 

 

Elég jól be lennék már rendezkedve, ha végre meglenne a könyvespolcom, amit az ebay-en vettem, de hát hihetetlen, az eladó nem reagál a telefonjaimra, az emiljeimre...

Még egy napot adok neki, aztán szépen hagyok neki egy negatív feedback-et, meg az ebay-jel is kapcsolatba lépek, mert azért elég durva, hogy 5 napig semmit nem reagál, én meg itt vagyok a kupiban miatta!

Vagyis, nincs kupi, csak még 7 táska könyvekkel van tele. És így persze, hogy útban vannak.

 

A környékkel még olyan nagyon nem ismerkedtem, mert szombaton ugye, költöztem, vasárnap meg Lacinak kellett egy extra melót megcsinálni. Ami jó, mert kifizeti. Én meg éppen úgyis gyűjtök, ugye. :)

Már nem sok hiányzik, csak meglesz az, amire gyűjtök, talán már a szülinapomra! :)

De jó is lenne! Az lenne a legszebb ajándék nekem! :))