2012. febr. 18. 22:43 - írta kiteflyer

Tegnap délután (oké, praktikus oka is volt) eszembe jutott, hogy el kellene menni valahová, itt, országon belül, mondjuk, tengerpartra.

Gyorsan körülnéztem, megnéztem, mi, hová, mennyi és meg is vettem a jegyet Southend-on-Sea-be. (Olcsóbb, mint a Bp-Győr vonatjegy!!, és oda-vissza!)

 

Gondolom, világos, hogy mostantól ott szeretnék élni! :)

Annyira nyugodt, békés kisvároska, és annyira fehér.

Tisztában vagyok azzal, hogy durván rasszista vagyok, de egy szent vagy egy angyal az, aki itt Londonban nem lesz az.

Ott pedig nem volt minden eladó, személyzet, akármi fekete vagy indiai vagy paki, mint itt. Komolyan, már én érzem itt magam szarul, hogy fehér vagyok. Pfffff

Na, mindegy, az lényeg nem ez, hanem az, hogy jó nagyot sétáltam a parton, hosszan, lassan. Szép volt, és tökéletesen kikapcsolt.

Az sem zavart, hogy a fejem és a fülem alaposan lefagyott, mert hiába volt a fejemre kötve a sálam, a szél olyan erővel fújt, hogy átjárt mindenen.

A strandnak azon a részén teljesen egyedül voltam, embereket nem lehetett látni, néztem a vizet, a távolban a piert, és amikor becsuktam a szemem, újra Santa Monicában láttam magam.

Tudom, hogy ez annyira gagyin hangzik, hogy kb hányinger az egész, de ez az igazság. Odaképzeltem magam Venice Beachre újra, aztán meg minden olyan beachre, ahol valaha jártam.

Szépen elmerengtem. Elmerengni kellemes. :)

Az idő nem volt a legfényesebb, délután esett is, de az már akkor volt, amikor bementem a belvárosi részbe.

Az is annyira hangulatos.

Voltam Costaban, Cafe Neroban, könyvesboltan, ettem fish and chipset, igazi nekem való nap volt ez a mai.

(Biztos, hogy meg fogom ismételni!!)

 

Amúgy pont emiatt nem is volt semmi ereszd el a hajam tegnap este.

Pisti átjött, itt volt hajnal kettőig, élvezettel szidtuk a rendszert, megitattam vele egy üveg vodkát, én meg meggymárkáztam.

Lehet, hogy ha nem mentem volna ma a tengerhez, akkor aktívabban csatlakozom hozzá, de így nem, mert azért csak fel kellett kelnem reggel.

Mondjuk, az igazi oka, hogy nem  mentem időben aludni nem is Pisti volt, mert nem ő tartott ébren olyan sokáig, hanem "vele" cseteltünk a facebookon.

Ha a "vele" egyszer a valóságban is VELE lesz, akkor majd mesélek róla többet.

Egyelőre csak annyit, hogy annyi mindent köszönhetek neki. Ha nem is lesz belőle "Ő", akkor is ő volt az, aki a miatt végre-végre léptem, akkor is, ha fizikailag nincs mellettem és nem is lesz egy darabig.

De lelkileg támogat, itt van, figyel rám, úgy, ahogy egy férjnek kellene a feleségére, nem pedig mindig más nőkre, minden évben akár többször is.

Naaa, nem negatívkodunk, mert sok értelme nincs.

 

 

Pozitív vagyok, kunyhót építek. :)))